MÍSZ
(www.misz.hu)

  Nyílzápor
(www.nyilzapor.hu)

  Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark
(www.opusztaszer.hu)

  Csongrád Megyei Önkormányzat
(www.csongrad-megye.hu)

  LES Íjászüzlet
(www.ijaszuzlet.hu)



Kárpát-medencei Íjásztalálkozó
Magyar Íjászat Napja, Nyílzápor 2008.
Ópusztaszer, 2008. július 19.

A Magyar Íjász Szövetség 2008-ban ismét megrendezi a Kárpát-medence legnagyobb íjász összejövetelét. Újdonság, hogy a rendezvény idén egy napos lesz. Ez az egyik oldalról némiképp leegyszerűsíti a szervezést, viszont a meglehetősen sok látnivaló miatt, a látogatóknak okosan kell beosztaniuk idejüket, hogy semmiről ne maradjanak le, ugyanis több program jut egy napra, mint tavaly a kettőre. Az íjászok számára a részvétel ismét díjtalan lesz. Jogosultságokat az ingyenes belépésre a bejáratnál a MÍSZ által kiadott éves versenyzési engedélyükkel illetve sportolói kártyájukkal igazolhatják. Azok az íjászok, akik nem rendelkeznek ilyen kártyával, akkorra kiválthatják, illetve a MÍSZ sátrában a helyszínen is lesz lehetőség kártyaigénylésre. Természetesen csak az válthat kártyát, aki tagságot igazol valamely MÍSZ-tagegyesületnél. A Nyílzápor résztvevői, amennyiben nincs MÍSZ-es kártyájuk, a szervező őskultura Alapítvány által kibocsájtott regisztrációs kártyával igazolják azt, hogy íjászok. A pénztáraknál attól függetlenül, hogy a rendezvényt ingyenesen látogatják, megkapják az un. Honfoglaló jegyet. Erre az adminisztrációra azért van szükség, hogy mind a Szövetség, mind pedig az Emlékpark pontos adathoz juthasson a résztvevő az Ópusztaszerre látogató íjászok számát illetően. A résztvevő íjászok az idén is kapnak egy kis medált annak emlékére, hogy részesei, közreműködői voltak az eseménynek.

Ebben az évben az íjászversenyek rendszerét kicsit átalakítottuk. A nap folyamán bemutató versenyt rendez a Pályaíjász-, a Futásíjász- és a Történelmi Íjász Szakmai Bizottság. Azok számára, akiknek nem probléma a különböző íjakkal való lövés és "versenyzős kedvükben" lesznek, figyelmébe ajánlom a Mesteríjász verseny következő fordulóját, ami 9.00 órakor kezdődik. A területen az Újszegedi Torna Club Íjász Szakosztályának köszönhetően, az érdeklődőknek ismét lesz lehetősége íjak kipróbálására. Új szakmai jellegű érdekességként mutatkozik be a "Kárpát-medencei íjasmesterek remekei" című program, melyen reméljük minél több íjgyártó mutatja be termékeit, és beszél tapasztalatairól. Ide kapcsolódik a középkori számszeríjász bemutató, a lovasíjász bemutató, a jurta tábor életképekkel, és a középkori számszeríjász haditábor. Ismét lesz kézműves kirakodóvásár, a gyerekeknek vásári bábjáték.

Másik új program az "Árpád-kor íze" főzőverseny.

A nap egyik kiemelt programpontja a Nyílzápor 17.00-kor kezdődik.
A tavalyi Árpád-emlékév kapcsán, "1100 Íjász - Nyílzápor" címen elindított kezdeményezés nagy népszerűségre, lelkes-, pozitív fogadtatásra lelt. Komoly sikere, és tapasztalatai azt igazolják, hogy igény van egy ilyen összejövetelre, a történelmi íjászat műfajában .A résztvevők közötti összhang megerősítéséhez és a kezdeményezés hosszú távú eredményességéhez, szükséges a céljának pontos megfogalmazása. Olyan ügyről lévén szó, amely nagy nyilvánosság előtt kíván egyfajta -az egyszerű együtt lövésen túlmutató- szellemiséget képviselni, kötelező mind a szervezők, mind a résztvevők ilyen irányú tájékozottsága, egyetértése.

A Nyílzápor Célja:
A magyar íjászhagyományok felelevenítése, ápolása, népszerűsítése.

A történelmi íjakat használó, úgynevezett "hagyományőrző", vagy "történelmi íjászat" témakörén belül, elsősorban a X. századi magyarság íjásztradícióinak képviselete .

Évenként egy alkalommal összegyűlve a Kárpát-haza minden tájáról, méltó módon megemlékezni a Pozsonyi-csatáról, Honteremtő Árpád fejedelmünkről és tisztelegni vitézei, hős íjászelődeink előtt.

Alkalomteremtés a személyes találkozásra, a párbeszédre, a tapasztalatcserére és az eredmények bemutatására az íjásztársadalom tagjai és a nagyközönség között
A "hadi hagyományőrzés" és a "történelmi íjászat" kategóriák pozitív tartalmának erősítése, a témakör hazai szakmai színvonalának emelése, saját példánk felmutatásával -demonstrálva a fegyelmezett együttműködésre való készséget, a tudományos hitelességre- és igényes megoldásokra törekvést.

Fokozatosan, évről-évre egyre pontosabb, részletgazdagabb és hitelesebb összképet kialakítani eleink tárgyi- és szellemi világáról, hadkultúrájáról, kísérletet téve "Árpád fejedelem íjászhadának" megjelenítésére
Minden, a fenti célokkal azonosulni tudó - és a néhány elemi alapfeltételt betartó - íjász számára nyitott ez a kezdeményezés.
Reméljük, hogy az elmúlt évi együtt lövésről elterjedt jó hírek meghozták a kedvét azoknak az íjászoknak, akik nem lehettek részesei a tavalyi élménynek. Természetesen nem csak történelmi íjászokat várunk! Érdekesség, hogy annak ellenére, hogy a MÍSZ Elnökségében csak egyetlen történelmi íjász van, az Elnökség önálló tizeddel készül a nyílzáporra.

A nyílzáport az idén lovasíjászok nyitják meg, ami még átfogóbbá teszi a megemlékezést.

A napot a színpadra szervezett produkciókkal zárjuk. A versenyek eredményhirdetései után a Némethy-testvérek hangolják rá a közönséget a Ghymes együttes koncertjére. A napot a tervek szerint táncház, majd közös dobolás zárja. A Park a rendezvény napján 8.00-tól 24.00-ig tart nyitva.

A rendezvény fő támogatói Csongrád Megye Közgyűlése és a Magyar Íjász Szövetség.

Részletek a rendezvényről a www.ijasznap.hu és a www.oskultura.hu internetes oldalakon találhatók.

 

PERZSELŐ PUSZTA

(Ópusztaszer, 2007. július 21-22.)

Vannak történetek, amelyeket igazán nem lehet elmesélni. Történetek, amelyek súlyát, hangulatát csak, és kizárólag csak azok az emberek értik meg, akik jelen voltak, akik szerencséjük, vagy valami más ok folytán részesei lehettek az eseményeknek.
A hűvös, légkondicionált szobában ülve nem lehet elképzelni Ópusztaszer forró szelét, amint perzseli az ember bőrét, ahogy állunk, a tűző napon, ahol árnyat csak lengedező zászlaink adnak.
Aztán dob és dudaszó mellett, rendezetten megindul a nyolcszáz harcos.
A 26. tizedben megyek. Előttem kétszázötven íjász menetel. Kígyózik a sor, de sem elejét, sem végét nem látom.
Nézők tömött sorfala között haladunk. Fényképezőgépek, videokamerák. És megdöbbent, csodálkozó arcok.
Amint kiérünk a kapun, és a lejtős talajnak hála megpillantom az előttünk vonulókat, megértem a döbbenet okát. Az első tizedek már kezdenek felsorakozni.
Vonuló hadat élőben most látok először. Van, aki ünneplőben, van, aki lazább öltözékben lépked az embert próbáló hőségben. De mindnek a vállán ott az íj. Megdöbbentő látvány, torokszorító érzés. Dübögnek a dobok.
Felsorakozunk a helyünkre, visszatekintünk. A kapun még mindig jönnek, egyre csak jönnek kifelé a harcosok. Ilyet több száz éve nem látott Ópusztaszer, ilyet még nem láthatott a Kárpát-medencében ma élő ember.
Jobbomon a Nap Párducai, balomon a Kerecsényi László Íjászegyesület ifjú íjászai.
Három vesszőt lövünk az elibénk sorakoztatott, ellenséges sereget jelképező bábúkra. Már a második vessző lövésekor egyértelmű valamennyiünk számára, hogy nyolcszáz íjásszal szemben pajzs, páncél vajmi keveset érhet. Mindig akad nyíl, amelyik megtalálja a rést, a kezet, az arcot, a védtelenül maradt, sebezhető felületet.
Aztán a távlövéshez rendeződünk, oly fegyelmezetten, amekkora fegyelmet magam sem gondoltam volna a mai történelmi íjászokról. Majd a lobogó zászlók mögül a vezényszóra égbe szökik a nyolcszáz nyílvessző. Bele a perzselő kék forróságba, Árpád vezér tiszteletére.
Háromszor dübörög végig a puszta felett a nyolcszáz torokból harsogó "Hujj, hujj, hajrá!", az ember hátán futkos a hideg, meglett férfiak szemesarkába szökik a könny.

Vannak történetek, amelyeket igazán soha nem lehet elmesélni. Amiket átélni kell. Mert azoknak, akik a részesei lehettek, örökre belevésődnek emlékei lelkük legmélyebb, legféltettebb zugaiba.
Nem vagyok ékszerviselő ember. De a Józsa Gábor által készített medál a nyakamban marad, hogy hirdesse, és emlékeztessen rá engem is - egy vagyok a szeri nyolcszáz íjászból, a 251-es, akik nyilat lőttek az égbe ezerszáz évvel Árpád nagyfejedelmünk halála után, az O tiszteletére.
Hálás vagyok az ötletgazdáknak, a rendezésben közreműködőknek, íjásztársaimnak és az érdeklődő nézőknek is. Mert mindannyiuk munkája, lelkesedése és jelenléte kellett ahhoz, hogy Ópusztaszeren, két, hőségrekordokat döntögető napon igazi íjász ünnepben lehessen részünk. Megmutathassuk magunkat, az íjászat sokszínűségét, méltóságát és alázatát. Megmutathassuk, hogy bár a versenyeken lehetünk ellenfelek, lehetnek eltérő elképzeléseink az íjászatról, versenysportról vagy hagyományőrzésről, alapvetően a közös íjászélmények során kovácsolódott barátságok hálója köt össze bennünket, függetlenül attól, hogy történelmi vagy modern íjakat feszítünk, hogy a MÍSZ igazolt versenyzői vagy a szövetségen kívüli íjászok vagyunk. Ezért tudtunk összefogni. Ezért mutathattuk be ezerháromszázan az íjászat minden ágát az érdeklődőknek, ezért tiszteleghettünk méltóképpen Árpád nagyfejedelem emléke előtt. Önön méltóságunk és alázatunk, eltökéltségünk és ügyszeretetünk árán tudtunk felülemelkedni immár itt-ott kicsinyesnek, jelentéktelennek tűnő ellentéteinken, voltunk képesek egymásért cselekedni, legyőzni, ünnepi helyszínné szelídíteni a perzselő pusztát.

Olvasgatom a SZIP-en a megjegyzéseket, véleményeket az ópusztaszeri két napról. Tudom, nem csak én vagyok úgy, hogy maradt bennem valami kimondhatatlan, torokszorító, mégis felemelő, gerincet kiegyenesítő, tekintetet távolba vető érzés. Közös cselekvésünk emléke, nyilak röpte, dobok szava, zászlók suhogása. Barátok arcai, tiszta szívvel üdvözlésre nyújtott íjász kezek szorításai. Szívembe zárt emlékgyémánt megannyi apró csillanása.
Sajnálom azokat, akik nem tudtak eljönni. Hallgathatják beszámolóinkat, nézegethetik a fényképeket, mégsem fogják megérezni, megérteni, miből is maradtak ki. Mert az ópusztaszeri íjászünnep programját igen, de hangulatát mi résztvevők sem fogjuk tudni soha elmesélni.

Kovács József (Tárkány)